Csicsókás pogácsa

Egy kis személyes:

   A kertünk végében, a kerítés mellett a hely a csicsókáé. Ez az értékes zöldségünk igénytelen, és bőven terem minden évben. Nagy előnye,hogy nem fagy meg,így, ha a talaj engedi, bármikor felszedhetünk belőle. Íze inkább hasonlít a napraforgó magjához, mint a burgonyához, így nagyon különleges ízhatást kölcsönöz a salátának, krémlevesnek, pogácsának is.Igyekeztem úgy összeállítani a pogi hozzávalóit, hogy ne csak finom, hanem egészséges is legyen!

Hozzávalók:

• 45 dkg finomliszt
• 25 dkg teljes kiőrlésű liszt
• 35-40 dkg főtt, villával összetört csicsóka
• 2 evőkanál kókuszzsír  (helyettesíthető vajjal vagy margarinnal)
• 12 dkg vaj vagy margarin
• 2 tojás sárgája + 1 a kenéshez
• 2 evőkanál tejföl
• 1 csomag szárított élesztő
• 1 csipet cukor
• ízlés szerint só
• 5 dkg darabokra vágott dió vagy napraforgómag

Elkészítése:

A zsiradékot összemorzsoljuk a lisztekkel, belekeverjük a csicsókát, a sót, az élesztőt és a cukrot. A tésztát a tojások sárgája és tejföl segítségével összeállítjuk. ha nagyon ragadna, tehetünk még hozzá kevés lisztet. Pihentetjük. Nem kell megijedni, ha nem kel meg látványosan. A sütőnk majd elvégzi a dolgát. A tésztát 1,5 cm vastagra nyújtjuk, s apró pogácsákat szaggatunk belőle. A tetejét a kenés után napraforgómaggal vagy dióval szórjuk meg. Mind a kettővel nagyon finom. A tepsiben hagyjuk még kelni, s előmelegített sütőben sütjük.

Megjegyzés:

A csicsóka miatt nagyon puha lesz a pogácsánk, s ezt az állagot nejlonzacskóban tartva több napig meg is őrzi. Akár egy hétig is, ha addig el nem fogy.

A csicsókát érdemes nyersen meghámozni és inkább párolni. Ha héjastól tesszük oda, nehéz utólag lehúzni a héját.

Jó étvágyat!

Legmákosabb mákos pite

Egy kis személyes

Nagy kedvencünk volt ez a süti gyermekkorunkban. Édesanyám, ha igazán kedvünkben akart járni, ezt készítette el nekünk. A receptet egy Nők Lapjából ollózta anyukám, s emlékszem, mennyire meggyötört volt már a sok használattól.
Költözéskor a receptes zacskó a garázsba került. Több hónap után -hisz közben dolgoztunk- érkeztem odáig, hogy a kevésbé fontos dolgokat kicsomagoljam. Sajnálattal tapasztaltam, hogy egy kóbor egérkének nagyon ízlett a sok megsárgult recept. Azonnal mentettük a menthetőt, de ezt a leírást olvashatatlanságig összedarálta hívatlan vendégünk.
Már-sajnos-nem élt, akitől megkérdezhettem volna az elkészítését, így maradt több hasonló recept kipróbálása, de egyik sem közelítette meg az eredeti pite különleges finomságát. 20 évet kellett várnom, míg egy iskolai  ünnepségen, amire saját készítésű sütiket készítettünk, meg nem láttam. Rögtön elkértem a receptet, s azért is teszem ide föl, hogy mindig elérhessem. Aki szereti a mákosat, annak nem szabad kihagyni.

Hozzávalók:

A tésztához:

• 20 dkg liszt
• 15 dkg vaj
• 1 tojás sárgája
• 4 evőkanál víz

A töltelékhez

• 40 dkg mák
• 35 dkg cukor
• 1 pohár (2 dl víz)
• 1 kávéskanál vanília aroma
• 3 tojás sárgája
• fél citrom leve és reszelt héja
• 5 dkg vaj
• 4 tojásfehérje

Elkészítése:

A lisztet a vajjal összedörzsöljük, hozzáadjuk a tojás sárgáját és a vizet. Lágy, de nem ragadós tésztát kell kapjunk. Két részre osztjuk.

A mákot, a cukrot, a vizet összefőzzük. ( 3-4 perc) Ha langyosra hűlt,hozzáadjuk a vajat, a három tojás sárgáját,ízesítjük vaníliával, citrommal.A tojások fehérjét kemény habbá verjük, s óvatosan hozzáadjuk a máktöltelékhez.

A tészta egyik felét vékonyra nyújtjuk, s egy közepes tepsit kibélelünk vele. Rákenjük a máktölteléket, s befedjük a másik lappal. Villával megszúrkáljuk, s megsütjük.

Megjegyzés:

Ne süssük túl! A tészta színe inkább világos legyen! 

Porcukorral megszórva tálalhatjuk, de anélkül is nagyon finom.

Jó étvágyat!

Cigánypogácsa

Egy kis személyes:

A kilencvenes évek elején egy kis szatmári faluban, Szatmárcsekén tanítottam. A gyerekek hamar megnyíltak, s a életük szinte minden fontosabb mozzanatába beavattak. A roma tanulóim nagy élvezettel meséltek arról is, mit vacsoráztak előző nap. Bármilyen általam ismert húsételt soroltak is fel, nem maradhatott el hozzá a pogácsa. Roppant érdekesnek találtam, hogy Kölcsey Ferencről  híres településen mennyire szeretik ezt a sós sütit, de különösebb figyelmet nem fordítottam addig rá, míg az egyik gyerek -mert szeretem tanár nénit- hozott nekem "pogácsát". Mikor kibontogatta a kis csomagot, melyet nagy szeretettel nekem készített,tágra nyílt szemmel néztem az ajándék tartalmát.Inkább volt lepény, mint az általam elképzelt sós vendégváró. Akkor értettem csak meg, hogy miért volt minden húsétel kiegészítője ez az étel. Ezt ették kenyér helyett. Nem azért, mert nem volt kenyér otthon, hanem azért, mert szerették.
Azóta én is szívesen készítem. S azért, mert szeretjük.

A recept, ahogy a diákjaimtól tanultam:

Hozzávalók 4 -6 személyre:

• 50 dkg finomliszt (Én a felét teljes kiőrlésűre cserélem)
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• 1/2 mokkáskanál sütőpor
• ízlés szerint só
•  hideg víz (annyi, amennyivel rugalmas tésztát gyúrhatunk)

Elkészítése:

A hozzávalókból rugalmas tésztát gyúrunk. A tésztánknak puhának kell ugyan lennie, de se a tálhoz, se a kezünkhöz ne ragadjon. Nem kell sokáig gyúrni, hamar elkészül. Henger alakra formázzuk, majd korongokat vágunk belőle. A korongokat 8 mm vastagságú körökre nyújtjuk, és mind a két oldalát felmelegített teflonserpenyőben zsiradék nélkül megsütjük. Készülhet gázlángra tett öntöttvas lapon, tepsiben, sütőben is.

Tipp:

A frissen sült lepénykéket hideg vízzel lekenjük, s konyharuhával betakarjuk. Így lesz igazán puha.

A forró tésztát fűszeres vajjal, fokhagymával megkenve fogyaszthatjuk. Kiváló kenyérpótló!

Jó étvágyat!