Cigánypogácsa

Egy kis személyes:

A kilencvenes évek elején egy kis szatmári faluban, Szatmárcsekén tanítottam. A gyerekek hamar megnyíltak, s a életük szinte minden fontosabb mozzanatába beavattak. A roma tanulóim nagy élvezettel meséltek arról is, mit vacsoráztak előző nap. Bármilyen általam ismert húsételt soroltak is fel, nem maradhatott el hozzá a pogácsa. Roppant érdekesnek találtam, hogy Kölcsey Ferencről  híres településen mennyire szeretik ezt a sós sütit, de különösebb figyelmet nem fordítottam addig rá, míg az egyik gyerek -mert szeretem tanár nénit- hozott nekem "pogácsát". Mikor kibontogatta a kis csomagot, melyet nagy szeretettel nekem készített,tágra nyílt szemmel néztem az ajándék tartalmát.Inkább volt lepény, mint az általam elképzelt sós vendégváró. Akkor értettem csak meg, hogy miért volt minden húsétel kiegészítője ez az étel. Ezt ették kenyér helyett. Nem azért, mert nem volt kenyér otthon, hanem azért, mert szerették.
Azóta én is szívesen készítem. S azért, mert szeretjük.

A recept, ahogy a diákjaimtól tanultam:

Hozzávalók 4 -6 személyre:

• 50 dkg finomliszt (Én a felét teljes kiőrlésűre cserélem)
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• 1/2 mokkáskanál sütőpor
• ízlés szerint só
•  hideg víz (annyi, amennyivel rugalmas tésztát gyúrhatunk)

Elkészítése:

A hozzávalókból rugalmas tésztát gyúrunk. A tésztánknak puhának kell ugyan lennie, de se a tálhoz, se a kezünkhöz ne ragadjon. Nem kell sokáig gyúrni, hamar elkészül. Henger alakra formázzuk, majd korongokat vágunk belőle. A korongokat 8 mm vastagságú körökre nyújtjuk, és mind a két oldalát felmelegített teflonserpenyőben zsiradék nélkül megsütjük. Készülhet gázlángra tett öntöttvas lapon, tepsiben, sütőben is.

Tipp:

A frissen sült lepénykéket hideg vízzel lekenjük, s konyharuhával betakarjuk. Így lesz igazán puha.

A forró tésztát fűszeres vajjal, fokhagymával megkenve fogyaszthatjuk. Kiváló kenyérpótló!

Jó étvágyat!